Futottam a busz után, valaki nekem integetett.
Elhagyva, ázottan, mint az árva kisgyerekek
A pocsolya félig megtelt, a lelkem félig üres.
A szívem egyre csak dobog, de hamis ez az ütem.

Inkább az ütemek
Inkább a szerelem
Inkább, ha tehetem
A lelkem betemetem.

Bekapcsolom a tvm és visszamosolyog, az a valaki
Lassan olyan már nekem, mint emilnek a zazzie.
Az élet most történik, de én vagyok a külső szemlélő
A testem a szemetes, a szívem a galacsin,de túl késő.

Inkább az ütemek
Inkább a szerelem
Inkább, ha tehetem
A lelkem betemetem.

Inkább az ütemek
Inkább a szerelem
Inkább, ha tehetem
A lelkem betemetem.

Az egykori “mi”, ma már csak “én”.
A közös emlékeket felperzselném.
Inkább vesszen az, aki lehetnék
Mint aki vagyok, csak ezt szeretném.

Inkább az ütemek
Inkább a szerelem
Inkább, ha tehetem
A lelkem betemetem.